Az Újbudai Szociális Szolgálat két demens klubjának közreműködésével megrendezett „Séta a demenciával élőkért” programhoz több tucatnyian csatlakoztak a Bikás parkban. Klubtagjaink, hozzátartozók, munkatársak és érdeklődők gyűltek össze, hogy közösen hívják fel a figyelmet a demenciára, valamint arra, hogy az érintettek és családjaik nincsenek egyedül.

 

A rendezvényt Kis Renáta, a Keveháza Demens Klub vezetője nyitotta meg. Köszöntőt mondott Varga Gergő, Újbuda Önkormányzata Szociális és Egészségügyi Bizottságának elnöke, valamint Budai Miklós önkormányzati képviselő. Az eseményen részt vett Zachár-Herkó Melinda, az Újbudai Polgármesteri Hivatal Szociális és Egészségügyi Osztályának vezetője is.

 

A köszöntőket követően a demens klubok tagjai és munkatársai közös verses összeállítással készültek. Az elhangzott versek A köztünk lévő dolgok című, 2014-ben megjelent gyűjteményből származtak, amely az Angliában elindított Élő szavak (Living Words) kezdeményezéshez kapcsolódik. A program különlegessége, hogy demenciával élő emberek gondolatait és érzéseit segít verssé formálni. Az alkotótárs figyelemmel követi a kimondott szavakat, a csendeket, hangsúlyokat és érzelmeket, lejegyzi, majd újra és újra visszaolvassa őket. Nem ő írja meg a verset: abban segít, hogy a megszólaló saját szavai, saját hangja válhasson hallhatóvá.

 

Ezek a versek különös közelségből mutatják meg, hogyan éli meg saját helyzetét egy demenciával élő ember. A Tiktakkol című vers néhány sora talán az egész program egyik legfontosabb üzenetét is megfogalmazza:

„Az agyam még mindig tiktakkol –
Hétköznapi dolog, átlagos.
Még meleg az agyam –
Kíváncsi.”

 

A sorok egyszerűségükben is arra emlékeztetnek, hogy a diagnózis mögött továbbra is ott van az ember – gondolatokkal, érzésekkel, kíváncsisággal és a kapcsolódás igényével.

 

A kötet címadó verse pedig magáról a kapcsolatról és az egymás felé fordulás jelentőségéről beszél: „Nyitott szívek, nyisd ki az ajtót / A barátság, az élet…” Ez a néhány szó különösen jól kapcsolódott a szeptemberi sétához is: ahhoz az üzenethez, hogy a demenciával élőknek nem elszigeteltségre, hanem figyelemre, elfogadásra és közösségre van szükségük.

 

A verses összeállítás után a résztvevők szélforgókkal a kezükben indultak el a Bikás parkban. A több tucatnyi érdeklődő által közösen megtett rövid, vidám séta egyszerre volt figyelemfelhívás és közösségi élmény – annak jelképe, hogy a demenciával élők és családtagjaik mellett ott áll egy támogató közösség.

 

A séta után a program a Keveháza Idősklub és Életmódközpontban folytatódott, ahol az Alzheimer Café vendége Fejszésné Iván Kinga, a gyömrői Nefelejcs Ház vezetője volt. A délután témája ezúttal az volt: „Ne féljünk az idősotthonba való költözéstől!”

 

Az előadás egyik fontos üzenete az volt, hogy az idősotthonba költözésre nem feltétlenül egy folyamat végpontjaként kell tekinteni. Egy jól megválasztott intézmény biztonságot, társas kapcsolatokat, rendszeres programokat és megfelelő szakmai segítséget is nyújthat – demenciával élő ember számára is. Különösen előnyös lehet olyan intézményt választani, ahol többféle gondozási forma működik egymás mellett, így az állapot változásával nem feltétlenül kell új otthont keresni, hanem intézményen belül is biztosítható a speciálisabb ellátás.

 

Az Alzheimer Café során szó esett arról is, hogy a demencia nem egyetlen betegség, hanem gyűjtőfogalom. Hátterében többféle kórfolyamat állhat, például Alzheimer-kór, vaszkuláris demencia, Lewy-testes demencia, frontotemporális demencia, Parkinson-kórhoz társuló demencia, illetve ezek együttes megjelenése. Az ellátás során ezért nemcsak a diagnózis neve fontos, hanem legalább ennyire az érintett aktuális állapota, tünetei és gondozási szükséglete.

 

A korai felismerésnek nagy jelentősége van. A diagnózis a család számára sokszor nehéz időszak kezdete, ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy időben megkezdődjön a megfelelő kezelés, a fejlesztés és a gondozás megtervezése. Fontos cél a meglévő képességek lehetőség szerinti megőrzése, az önállóság támogatása és az életminőség javítása.

 

Fejszésné Iván Kinga számos gyakorlati példával mutatta be, milyen sokat jelenthetnek a rendszeres foglalkozások. Elmondása szerint a Nefelejcs Ház demenciával élő lakóinak csapata például egy intézményi Ország–Város játékban az első helyet szerezte meg, megelőzve a demenciával nem érintett lakókból álló csapatokat is. A történet jól példázta, hogy a diagnózis mellett is számos készség megőrizhető és fejleszthető.

 

A foglalkozások az előrehaladottabb állapotban lévő lakók számára sem érnek véget. A legsúlyosabb állapotban, akár ágyban fekvő embereknél is lehetőség van az érzékeket, az érzelmeket és a kapcsolódást támogató tevékenységekre. A gyömrői otthonban például kutyás foglalkozások is segítik a lakókat, az intézményben élő cicák pedig a mindennapok kedvelt társai.

 

A szeptember 23-i program egyszerre szólt figyelemfelhívásról, közösségről és gyakorlati segítségről. A Bikás parkban megtett közös séta azt üzente, hogy fontos beszélni a demenciáról, az Alzheimer Café pedig arra mutatott rá, hogy a diagnózis után is van lehetőség tartalmas mindennapokra, kapcsolatokra, fejlesztésre és megfelelő támogatásra.

 

Mert a demenciával élők és hozzátartozóik számára talán az egyik legfontosabb üzenet az: nincsenek egyedül.