A költészetben az ősz évszázadok óta az elmúlás, a hanyatlás és az élet végességének jelképe. Költőink verseiben gyakran az ifjúság és a boldogság múlásához kapcsolódik, ahogyan az időskort, a nyugdíjas éveket is sokszor az élet őszével vagy telével azonosítjuk. Az Idősek Világnapjának ünnepségei azonban évről évre rácáfolnak ezekre a berögzült képzetekre. Arra emlékeztetnek bennünket, hogy az időskor nem feltétlenül a visszahúzódás, a szomorúság és a lemondás időszaka, hanem az élet új örömeinek, a közösségi élményeknek és az alkotásnak is teret adhat.

 

Az újbudai idősklubok tagjai nap mint nap bizonyítják, hogy a kíváncsiság, az aktivitás, a tenni akarás és az élet szeretete nem kor kérdése. Jó példa erre a Szentimrevárosi Idősklub és Életmódközpont Örömének Dalköre, amely a közös éneklés szeretetéből, a klubtagok lelkesedéséből alakult meg. A dalkör mára nemcsak saját közösségének szerez örömet: rendszeresen fellép ünnepi rendezvényeken, sőt más közösségektől is kap meghívásokat. Legutóbb az Újbudai Szociális Szolgálat október 6-i, Idősek Világnapja alkalmából rendezett központi ünnepségén arattak nagy sikert.

 

Október 8-án azonban ismét otthon, a saját klubjukban csendültek fel az ismerős dallamok.

 

A Szentimrevárosi Klubban ugyanis régi hagyomány, hogy az Idősek Világnapját a nagyobb kerületi rendezvények mellett szűkebb körben, saját közösségükben is megünneplik.

 

A csütörtök kora délutáni eseményre a klubhelyiség csodálatos őszi díszbe öltözött. Az asztalokat virágok, színes falevelek és gesztenyék ékesítették, a terített asztalok körül pedig már gyülekeztek az ünneplő klubtagok. A megszokott beszélgetésekbe ezen a délutánon gyerekzsivaj is vegyült: a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola és Zeneművészeti Szakgimnázium tanulói érkeztek, hogy zenés műsorukkal köszöntsék az időseket.

 

A fiatalok furulyán, gitáron és hegedűn előadott dallamai hamar ünnepi hangulatot teremtettek. A két generáció a zene és a mosolyok nyelvén szinte észrevétlenül talált egymásra. A kedves műsort Pablényiné Piroska, a klub egyik tagja saját, októberi napokról szóló költeményével köszönte meg a gyerekeknek.

 

Az ünnepségen Petőfi Sándor Itt van az ősz, itt van újra című verse is elhangzott, majd végre felcsendültek az Örömének Dalkör vidám dallamai. A klubinduló közös eléneklését őszi hangulatú dalok követték, amelyekbe a jelenlévők is örömmel kapcsolódtak be.

 

A zenés-verses műsort követően Hornáková Marika, a Szentimrevárosi Idősklub vezetője mondott köszönetet a klubtagoknak, majd átadták az ünnepi alkalomra készített apró meglepetéseket. Minden résztvevő egy selyemszalaggal díszített, és virágmintás kerámiával ékesített, keksztartó üveget kapott ajándékba.

 

És ahogy egy igazán jó ünnepséghez illik, a délután végén az édesség sem maradhatott el: a finom gesztenyés sütemény és a tejszínhabos kávé méltó lezárása volt a közös ünneplésnek.

 

Ez a délután is bizonyította, hogy az élet őszének nem kell borongósnak lennie. Lehet tele zenével, barátsággal, alkotókedvvel, közösségi élményekkel és olyan pillanatokkal, amelyekre jó lesz később is visszaemlékezni.

 

A Szentimrevárosi Idős klubban ezen az októberi délutánon bizonyosan nem az elmúlásé, hanem az életörömé volt a főszerep.